Alapvető funkció és rendeltetés: A szárítóberendezések alapvető feladata a nedvesség vagy más illékony komponensek eltávolítása az anyagból melegítéssel és egyéb eszközökkel, hogy olyan szilárd anyagokat állítsanak elő, amelyek megfelelnek a megadott nedvességtartalomnak. Fő céljai közé tartozik: az anyagromlás megakadályozása a későbbi feldolgozás vagy tárolás során (pl. fa deformációja, kerámia tuskó repedése), a szállítás és a hosszú távú tárolás megkönnyítése- (pl. szempenész elleni küzdelem), valamint a későbbi folyamatokra (pl. égetés, zúzás) való felkészülés.
Működési elv: A szárítási folyamat lényegében egy termofizikai párátlanítási folyamat, amely sok hőenergiát fogyaszt. Az alapelv a hő átadása a nedves anyagnak, a benne lévő nedves rész elpárologtatása és a gőz elvezetése gázáram- vagy vákuumrendszeren keresztül. A szárítási folyamat általában három szakaszra oszlik: előmelegítési szakasz, állandó sebességű szárítási szakasz (felületi párolgás szabályozása) és csökkentett sebességű szárítási szakasz (belső diffúzió szabályozás).
Főbb osztályozási módszerek: Sokféle szárítóberendezés létezik, amelyek különböző szabványok szerint osztályozhatók:
Üzemi nyomás szerint: atmoszférikus nyomású szárító és vákuumszárító (vákuumszárító).
Üzemmód szerint: szakaszos (szakaszos üzem) és folyamatos
A hőátadás elve szerint: vezetéses fűtési típus, konvekciós fűtési típus (a leggyakoribb, például forró levegős szárítás), sugárzó hőátadási típus (például távoli infravörös, mikrohullámú szárítás) és nagy{0}}frekvenciás fűtési típus stb.
Fűtési mód szerint: közvetlen fűtési mód (közvetlen érintkezés a forró közeg és az anyag között) és indirekt fűtési mód (a forró közeg a falon keresztül melegíti fel az anyagot).
Szerkezet és szerkezet szerint: A gyakori típusok közé tartoznak a porlasztószárítók, fluidágyas szárítók, légáramlásos szárítók, lapátos szárítók, dobozszárítók és rotációs gyorsszárítók.










